egy el nem küldött mail...

Szia!


Hát most jön az, hogy e-mailezzünk :) Már csak azért is, hogy legyen kontrollom, mert igencsak repül alólam a szőnyeg, azt hiszem... És legalább gyakorolhatod azon részét a hivatásodnak, ami a legtöbb energiát és türelmet igényli.

A héten kábé annyi minden történt velem, mint előtte a 24évben.. Annyira rákattantam erre a társkeresős témára, hogy lassan szétalázom magam, és olyanokra pazalok időt, energiát, akiknek nem én kellek, hanem egy élmény.. Fura belátni ezt, de így van.
A két legfontosabb emberke az életemből, már az itteniből, meg kb. kerül vagyis, nem törekszik arra még említés szintjén sem, hogy na találkozzunk legalább egyszer az életben...
Balázs közölte, hogy sok vagyok néha... Jelzem: hetente egyszer beszélünk vagy 2szer, és nagyritkán kezdem én a beszélgetést...
Zoli meg offolta a gépet, merthogy utálja, hogy azzal dolgozik, de a fürdővízzel kiöntötte a gyereket is, azaz engem. És beleestem a szokásos betegségembe: belészerettem. Így, hogy nem beszélünk, nem kérdez, meg semmi,csak, ha én keresem, így sem veszítek az érzésből... Elkeseredem, meg minden, de az érzés stagnál...

Mellette már túl vagyok x randin, beszélgetésen, bulin, de mind csak pótlék... :S

Minden ilyen szarságra tegnap tettem fel a pontot, kib* pontot:

Itt van nálam Eszter, és hát péntek, menjünk bulizni.. de mondtam menjünk el a kedvenc kocsmámba előtte... Igaziból, ezt az egyet ismerem, tehát sok választás nincs :D
ezt is azért, mert Balázs csinálta a honlapját és mutatta... Hát őőő, odaérünk és megláttam Balázst, mondom ide nem kéne bemenni, de erre már Eszter bennvolt, ennyire laposkúszni meg hátalni szerintem még soha... Fél órán keresztül ilyen milli mia reklám érzésem volt, mert felette és szembeültünk vele, de konkrétan ez volt az első alkalom, hogy láttam a srácot élőben... mint később kiderült, ő nem vett észre... Hihetetlenül hasonlítotok vele, mellesleg...

Aztán parti, aztán haza...
Szombaton nagyon jó volt: csavargás a városban, és beépülök egy egyesületbe, ahol tegnap gyerekeztem sokaaat :) Egyébként nem is annyira a társkeresős téma. ami izgat, hanem a család kérdése...
Akkor este felvittem Esztert a Békás tóhoz, annyira jó heeely :) Aztán kocsma, aztán hazajött. Én meg maradtam Matyival, aki az itteni legjobb barátom... és pont tegnapra jutott az, hogy ittunk és már 3szor elmondtam neki, hogy nem sérteném meg a kapcsolatunkat azzal, hogy randizunk, de azért bepróbálkozott. Finoman, megint elmondtam, hogy nem... De sikerült kicseszett sokat inni, (majd egy éve nem iszom...) aztán elmentünk egy helyre partizni, aztán átmentünk egy másik helyre, ahol betalált egy marokkói proginfós srác, francia-német-angol társalgás, iszonyat spagetti keverve... még egy sör, smárolás(hú de borzalmasan csókolnak errefelé az emberek...) matyi mondja, hogy ellép, kissé sértve, a megmaradt emlékeim szerint... zene expresszós rémlik...

--
Réka

 ,,We were given 2 hands to hold. 2 legs to walk. 2 eyes to see & 2 ears to listen. But why only 1 heart? Because the other 1 was given to someone else - we just have to find it."

Best of RANDI-szövegek

Bóknak hatottak:

-Veled ,,el lehetne adni" az egyházat.
-Tisztellek, amiért ezt a hivatást választottad.
-Te tényleg tudsz programozni! (még mindig nem...)

Apró lehidalásos szösszenetek:

-Majd 2sör között eldöntöm mi legyen velünk.
- Szerintem, amit csinálsz, értelmetlen...
-Ha nem lesz semmi, ami ideköt, akkor továbbállsz?
-Dög vagy.
-Megmutatlak anyukámnak, hogy eldöntse mennyire vagy szép(mindezt frenlishül)
-Ja, bocs, haverral voltam, azért nem jeleztem
folyt.köv.

Első dühből levésett vacsorabeszámoló

Nya, ez most lehet, hogy megmondom frankót hangvételű lesz, bocs érte.. Meg tömény, és sok leszek.
Szabink, az az áldott jó :P bejegyzett egy megfelelően idepasszoló oldalkát: EZT

Lö sztori:
Vannak spontán ötleteim, vagy könnyen engedek ezeknek... Essünk föl chat-re, az olyan funny... Ritka példányokra is lehet akadni, történt ez ma is...Többségében barátságok meg netes friendshipek lesznek belőle, de ez is jó :)

Rájöttem, hogy netes ismerkedést a legjobb minél előbb életre kelteni, értsd: találkozni élőben :) Hamar kiderülnek dolgok, és időt spórolsz, meg az ujjadon megmarad pár hámréteg. :D
Mai nap is ez volt, munka után beszélgessünk. Jófej srác, okos, vallja a kapcsolathoz általam vélt-szükséges triót(szellemi-érzelmi-testi[nem abban az értelemben testi, hanem külső]. Rájön, hogy nem a futószalagról lejött termék vagyok. {Hihetetlen, hogy 2óra alatt levág rólam mindent :O}
Legyen! ráérek ma, találkozzunk... Vacsizni hív-örömujjongás. Férfival van dolgom :)

Találkozás! Szerintem, az első mozdulat-puszi/+kézfogás nagyon fontos... Ő letűzte, hogy randira hív, én ezzel már óvatos duhaj vagyok, találkozás szót használom. :D
Kezet fogott, csak. Hááát, kedves Öcsém, barát max.
És ekkor jön, ami miatt Sz.Sz. Úr említést nyert nálam.
Erős testillat, de nem a párolgó parfüm és testillat, hanem arcbacsapós jaaajjjsáááág... Faarccal bírok bármit tűrni, a gondolataim csak max a tekintetemben ülnek ki rám... Szenzorok kikapcs, mert ez így húzós lesz...
Étteremválasztás(Debrecen Főterén... uhh...melyik az, ahova nem, könnyebb lenne megmondani...) Sablonválaszom: Alig pár hete lakom itt, válassz Te, csak újat tudsz mutatni :) (mondott pár alternatívát, de mivel hívott, így nem voltam hajlandó illendőség miatt sem kapásból az IKON-t mondani XD Joie de vivre, annyira jó szlogen :))
Mondom, megvan a varázsa a velős pirítós kocsmázásnak(Ádám hiányzol!!! :( ) de minden másnak is...

Jó, katekéta vagy, tuti a kocsma áll legmesszebb tőled, menjünk oda /úhh, embeeerrr, tévedsz.../ Megjegyzem neki, hogy haverokkal oké, hogy kocsma, de találkozgatni nem igazááán ott szoktam... Hála Istennek, a kocsma megadta a gazdasági versenyben magát, úgyhogy nem jött össze :P

Tündi-bündi olaszos-vegyes étterem (Pizza Via-ajánlom). Szeretek bújni, kis sarki asztal, belátom az éttermet. That's okay!  És most jön a lényeg, amiért külön faarc-diplomát kérek... Emberkénk: 10centis férfitestfoltos ingben a hónaaljhajlatban, terjeget, iszonyatosan gesztikulál, és a szél is fúúújjj. Mivel a sarokban vagyok, esélytelen bármely menekülési kísérlet. Ez csapda... Önszuggesszió. Pincér jön, hogy mit szeretnénk... Innivaló. Ő Cola Light...(O_o), én nagyarccal sima  Colát kértem(alkati leírás: hááttt nem most sportolt, és anyu főz rá, asszemnemkelltöbb)
Emlékeztet valakire minden mozdulatában és gesztusában...Réka önuralom, önuralom, hajtogatom... Pincérek arca is részvétet érez velem, hogyha ez randi, akkor Férfink buktad... :D
Nem vagyok ennyire pesszimista, de, ha annyi beszélgetési téma van, hogy tanítás-kutatás-megélhetés-vallás-elvek, akkor ott érződik a kapcsolathalálszag, és egy lájtos kocsmázás keret tényleg jobb lett volna így, ennek...

Ami a legeslegdurvább volt, és ezt így soha senkinek, nem és nem: munka után, csattanó maszlagot heves magyarázást igénylő válaszokra sarkallni... Nem tudom, hogy tudjátok-e, de az orr környékén belül vannak azok a receptorok, aminek segítségével az ízeket is érezzük(gyorsteszt: fogd be az orrod és egyél egy falat vajaskenyeret, elviekben nem érzed az ízét)

Ázsiai wokos tésztát rendeltem, mandula-szójaszósz-szezámmag-csirkemell... nem kell ragozni... Döntés előtt álltam... A kaja nyert... És a szél még mindig cirkuláris mozgással ingerli a szaglóhámomat...


Pincér nagyon meglepett... Hozott kanalat és spec tésztavillát nekem... Jééé, itt tudják a frankót! üdítőt kiönti pohárba(erről le kéne szoktatni őket)
Egy évezred telik el mire kész az étel... A téma továbbra is az a pár... 1órát bírtam... Áldom az Urat, mert nagy az Ő jósága! És megteremtette a mosdót... 10percig egyfolytában nevettem... Tré dolog, tudom, de a hasonlóság, a körülmények... Nem bírtam...

Visszaérek, fogpiszkálós részről lemaradtam, gloria in exelsis Deo!
Erre, ahelyett, hogy diszkréten visszadugná a csomagolásába a fogpiszkálót, el kezdi eltörögetni és a fogról leszedett dolgokat lehúzkodni róla a papírra...Egy Simon üvöltés jut eszembe, de ez nem 18as blog... Majd a papíralátétre a fogvájóval négyzeteket rajzol... Keresem benne a felnőttet... Nem megy...
Beszélgetés haldoklik, kérdezek családról-értékekről,tervekről...
Már egy jódarabja támaszkodom a mellettem levő széken, lábam keresztbe az asztal alatt, varázs elillant, már, ha volt... :S

2óra alatt rájövök, hogy na, de télleg nem, végképp nem... Majd short művtöris beszélgetés, építészetről, lealázom akaratomon kívül(barokk és klasszicista stílusjegyek-oda-vissza benyaltam anno)... És irány a busz... egy integetés és jövök haza...Majd e-mailezünk...

Valakivel tényleg csak írásban működhet... Belátom... De találkozás nélkül ez semmiképp nem derülne ki...

DE RANDI ELŐTT TÉNYLEG LEGYEN BENNÜNK ANNYI IGÉNYESSÉG, HOGY EMBERI FORMÁT ÖLTÜNK, SZOLIDAT, DE EMBERIT... A MÁSIK IRÁNTI TISZTELETBŐL LEGALÁBB...!!!

búcsúúúúú

paff, nagyon paff, überpaff... paff-paff... utolsó estém itthon, itthon... Szomorú vagyok, mértékhatározó nincs. ragaszkodnék, mert kényelmes, meg könnyű, meg ilyenek, de se értelme, se semmi odakötődni, ahol 24év alatt sem sikerült gyökeret verni... Délután eszembe jutott a republic-os rózsák vére... aztán ockeghem deo gratias -a jött mailben.. aztán emmausz, most emmauszi leszek, meg jónás.. meg csak úgy minden... és semmi... és ajándék, aki vár...

nyomás a szívemen

sosenem gondoltam volna, nem, télleg sosenem, hogy ide írok, de már nem igazán van, akivel ezt ledumáljam... Kénytelen vagyok magammal...
Ma eljutottam a lelki gödör aljának a föld magmájához legközelebb eső pontjára... Pakoltam hevesen a 2autóval hazacuccolt pakkjaim... Tegnap a felét kivégeztem, a szokványos szarságokkal, ruha, ruha, edény... bla-bla..
át a mamához, mama mindig mérföldkő... na ja, ott jött a zuhany, kőomlás meg ilyesmi.. magamon röhögtem, meg emlékeztem a gyerekeimre, exekre, stb... nevettem, sírtam, aztán megtaláltam a jegygyűrűt, összezuhantam. Nem, nem azért, hogy ez így szarul csináltuk állapot lenne, csak azért mégis... Elhatározni, hogy valakivel leéled az életet, nem volt kis tett, mondat, "igen"... Most, hogy kidobtam valamely fiók vagy tudomisén valami helyre anyu által, a többi ganét, meg lelki horgonyt elengedve készenállok "ÚJ, ÉLŐ VÍZ" lenni, csak ő kell... Bocs, Ők kellenek.
És mindkettőjükhöz hosszú út vezet, de mindkettőjük az ÉLET nevű kapuban vár. én még csak az úton sem vagyok, hol kezdődik? Remélem, hogy az egyikőjük elém jön és, ahogy szokott elvezet, és könyörületesen tekint rám. rám, méltatlan és gyenge szolgájára, vagy elküldi a másik Őt... Ugye, remélni szabad? Mert én nagyon szeretek, és szeretlek Titeket...
Hordozd Ő Őt is a kezedben és szívedbe írva, kérlek, és óvd meg, ha én még nem is tudom, Nélküled mondjuk sosem fogom... De eljön az idő és hely és pillanat, amikor már mindenki egy helyen lesz, és átlépünk és nem fordulunk vissza, csak haladunk együtt hárman az ÉLETben... Ha Ti is úgy akarjátok...

Leülök és csendben szemlélődöm és imádkozom és sírok... Most ennek van az ideje.

Trackback

Köszönöm Istenem, hogy a becsapkodott ajtókat is kivagdosod!!!!

Gondolatok a szobámban

Vörösmarty és Laura

Ady és Léda 21szd.

Kaptál ma már hülyét??? :D

Nem értem, mostanában nem is fogom, azt hiszem...

Nem, nem, nem... Nem, nem, nem...

Kettős akaratú vagyok, ami, néha szüli a harmadikat... Minderre a válaszra hajnal fél 2ig vártam.... 24 év 7hónap 7nap 20óra... Feladom...


Tévedtem, megértettem... Nagggyoooon nemtudommidenemalegjobb érzés....

PÁRválasztás szubjektív NŐI SZEMMEL

http://ujragondolo.blog.com/2012/03/18/egyedul-nem-megy/



Sokat filóztam legkedvesebb blogíróm bejegyzésén, mivel érintett vagyok a témában. Nem jó egyedül...
Állandóan elcseszem ezt az egész párkeresős dolgot. Mivel, amikor ezt gyakorolnom kellett volna, masszívan kapcsolatban voltam. Tehát őszintén jelentem, hogy ebben a párkeresős izé-mizériában béna vagyok.

-Nem elég NŐ: nem váratom halálra, hogy keressenek. ha valaki érdekel, és valami, akkor bekopogok hozzá és megkérdezem. nem játszom az érinthetetlent.
-Nem vagyok türelmes: nagyon gyorsan, itt és most és azonnal.
-Szeretem az olyan sportokat és foglalkozásokat, amik inkább a férfias kategóriába tartoznak: vasutak, modellezés, foci, kockadolgok, stb. és az átlaghoz képest "túlművelt" vagyok.
-Nem vessződöm órákat egy-egy találkozó előtt, hogy perfekt sminket készítsek, mert inkább kényelempárti és természetességpárti vagyok.
-Elfogadtam, és békében voltam a külsőmmel, amit bevallom, nem kellene "normálisnak" gondolnom.

Két lehetőség van előttem: változom, vagy találok valakit, aki elfogad. Úgy gondolom, ezelőtti mondatommal, minden párkereső egyetért. Ilyenkor azonban elgondolkodom, ha MI, AZAZ A PÁRKERESŐK CSOPORTJA, MIÉRT NEM BÍRJA ÉSZREVENNI, HOGY MINDENKI EZEKKEL KÜZD? Közösen küzdünk szélmalmainkkal... :D

Aztán, persze csaptyuk föl a Bibliát, mert az az Élet lexikonja, aztán rátalál erre a fenti blogbejegyzésre, a kettőt összepakolva rájön, hogy nem jött még el az igazi ideje, vagy a férfi a kedvenc hármasom: a vak/süket/hülye és ezen halmazok metszete. Hogyan tovább?

A. változat: Gyökeres életmódváltoztatás, személyiségcsere, annak a görcsnek megfelelve, hogy IDEÁLLÁ válj. Két kimenetet láttam eddig ebből a változatból: előnyére az illetőnek, illetve lelki nyomorékká vagy szervitorrá válás.
 

                Ezen változat párja általában a SZOBRÁSZMŰVÉSZ-típus

   Jó eseti szobrász: meglátja választottjában Isten beleteremtett Lelkét és elképzelését és kiszereti belőle JÓ-t
   Rossz eseti szobrász: megfelelteti magának a választottját, dominanciát gyakorol a párja felett.


B. változat: aki nem változik. Trianoni jelszavakkal él: Nem, nem, soha! Ő az, aki megerőszakolja a pasikat. [Ezek tényleg csak pasik]. Tarol tűzön-vízen át. Titokban állandóságra vágyik, ám menekül is előle. Sopánkodik, hogy Ő senkinek nem kell. Ez a női típust sorolom a vak/süket/hülye kategóriába.

Ezen változat párjai lehetnek a SZERVITOR- és az IKER-típus

    Szervitor: ,,Megkaptam egy tuti nőt!" Szegényke mindent alárendel neki. Polcról pasi. Nem sajnálom, félreértés ne essék, de kissé szánom...

    Iker: kényelmi felhasználó, gondolkodásmódjában egyezik B. változatú hölgyünkkel, így marha jól megfelelnek egymást igényeinek. Általában nagyon jó barátok. Nem nehéz elképzelni, hogy az idő a legjobb cinkosa ennek a kapcsolatnak. Egymáshoz simulnak és tartós kapcsolat lehet belőle, vagy neverending story-vá alakul, és csapdává. ;)

C. változat: az ideális nő. Érett, megfontolt, kivár. Egyéb tulajdonságai egyénenként változóak.

Ezen változat párja: ÁDÁM.

Ádám: Isteni tökély, amit Isten keze alkotott, formált, teremtett. Tehát, kell idő neki, amíg tökéletes pár lesz. 

Nem azért járok elsőkörben buliba, hogy bulizzak. Mindenhol van egy nagyon magas pont, na az a törzshelyem... Leülök és csendben figyelek... Tanulmányozom és tanulok, pótlólag... 

Aztán elolvasva a blogbejegyzést, csendben megálltam, leültem és várok egy jó magas helyen: Isten tenyerén... Nem leszek többé se A., se B..

Isten nekem is elkészítette a tökéletest, és valószínűleg el is indultunk egymás felé. Hiszem, és tudom, hogy "ÁDÁM" van. Egy és egyetlen. Ha eljön az idő, kopogtat az ajtómon és hagynom kell belépni!

Párt mindenkinek :) 

Hajrá Hölgyek! :)

Gyerünk kedves Férfiak! :)

Előre, nyitott szemmel és őszinte szívvel a CSALÁDÉRT!

R.E.N.D.-Amikor a prediagnózis rossz...

Lassan egy hete blogolok... Nálam ez nagy idő. :D
Nyáron mondta valaki, hogy írj blogot, ha látni akarod honnan hova fejlődsz. Hihetetlen, de egy hét után helyreállt a rendszerem hosszú időnyi zavarodottság után. Logikus, lassabb gondolkodás, tervszerű élet. Reggel kel, este fekszik. Értelmesen eltöltött percekkel el bírok számolni. Megint sikerült a mókuskerékből kiszakadni, és elkapni a rendszer fonalát. :)
Sajnálom, hogy a zizzent énemmel rosszul tettem dolgokat, vagy kapaszkodtam a korlátokba, ez most már nem lesz többé.

11 óra után

Változás: most egy merev, minden jó a régiben és meg amúgy is, mozogjon... Régebben tuti ezt kiabáltam volna... Jó nekem minden így.. NEEEM! Hagyjuk már folyni az életet...

Ma is elterveztem, hogy futok egy kört a városban, okmányiroda:diákigazolvány miatt, beugrok nyomtatni vizsgához anyagot, de, ha már arrajárok, akkor elkérem a laborleletem, ha lesz idő, akkor be is viszem dokihoz elemzésre... Délután meg csak a munka...

Ehhez képest: nyomtattam és bementem eredményért, mentem dokihoz trió jött össze.

Eredményemet rosszul adták ki, és éppen örömködtem, hogy az általános laborom szokás szerint jó lett, erre felfedezem, hogy nem én vagyok a papíron... Visszacsetteg, elkér újra, irány a kórház...

Doki elrepül mellettem, jó beteg létemre nem szabok be elé... Várakozás, már megszoktam... Asszisztensnő kiszól, hogy mire várok, ja, hívja fel... Hívom, non reakció. Mázlimra, valami szögedi eü.dolgozó is őt keresi, neki sikerül elővarázsolni. Persze, elémhívja, nem csodálkozom, megszoktam a dokis életmódot...
Végez vele, majd eldzsal, pedig vártam. hálaégnek! utána szólnak. Visszajön. nézi papír-nézi papír, nem érti az egyik eredményt: előkerül a telefon. hívja  a labort. régi tapasztalat, hogy, ha egy jó doki telefonál, akkor abban sok vidámság nem lesz. őt is kapcsolgatják mindenhova, 10perc is eltelik mire megjön a válasz, hogy mi az a valami. Az idegeim kezdenek feszülni és az arcom kórházfehér.

NEM SZERETEM AZ INKONGRUENS KÖZLÉST! A DOKI ARCA ÉS SZÖVEGE NEM UGYANAZT MONDTA...

Szóval, múltkor kaptam egy prediagnózist, ennek örömére 2. szülinapot ültem.
Na, ma már nem. Kicsit más diagnózist kaptam, ami következő reakciót váltotta ki(inkrongruens közlésnél a metakommunikáció a lényeges): ebből nagy gixer jöhet ki../ez szóban: fogyj le, a gyógyszertől rossz közérzet, hányinger. Réka kezében a recepttel. Le a büfé, fornetti és capuccino.

Enyhe sírógörcs, láttam már ezt az arcot 6éve dokiarcon, csak akkor a tüdőmről jött hasonlóan elkeserítő eredmény... Edzett vagyok ebben a tekintetben, mondhatom...

Nagyon-nagyon jótanács:

SOHA NEM MENJ EGYEDÜL ORVOSHOZ, HA ROSSZ HÍRT IS KAPHATSZ!

Gyógyszert kivált, papír elolvas, doki nem csalt, tényleg elég durva mellékhatásai várhatóak... Fórumokon utánafutok, mert a személyes tapasztalat mondja a legtöbbet. az agyalapi mirgyem egyik hormonja "kicsit" sok. fórum=doki szava.

16óra után

Anya is hívott, hogy megjött a másik szűrés eredménye. Hát, az is pozitív lett, bár csak enyhe mértékben. Éljen a differenciáldiagnózis! Az évek alatt beköltözött az életembe ez a szó, mivel a krónikus hörgőgyulladásom mellé csúszik be mindig valami: asztma, vagy influenza, stb.. :D

A blogom átvált a betegségem naplójává... Ez azért lesz pláne, mert a gyógyszer mellékhatásai közül a hangulatváltozás lesz a legdominánsabban várható reakció. Az asztmaspray-nél anno ugyanez volt, tehát felkészülten várom a nevető- és sírógörcsöket, némi irracionális viselkedéssel... Remélem, csak rövid ideig kell szednem, és hamar helyreállok, meg a szervezetem sem fog szélsőségekben kitörni....

Miért Debrecen?

Sokan kérdezitek tőlem, hogy miért Debrecenbe költözöm. Alapvetően, amikor először, sokszor először eszembejutott, hogy nem itt akarok letelepedni, akkor még nem tudtam merre tovább, csak minél keletebbre. Ez akkor határozódott el bennem, amikor 10napot nyugaton töltöttem, és volt szerencsém a buszút alkalmával végigjárni pár országot, a nagyokat: Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát, Németországot és Franciaországot... Köszönöm, nekem elég volt.
Magyarország és Románia a nagykedvencem, mert ezekben érzem igazán otthon magam, azt leszámítva is, hogy magyar vagyok. Innentől már csak az volt kérdéses, hogy mégis melyik és merre. Kacérkodtam sokszor a gondolattal, hogy Nyíregyháza vagy a környéke... Közel a román határ, közel lennék ahhoz, amit nagyon szeretek. Aztán jött az isteni szikra egy személy formájában, kapcsolati formánkra a meghatározhatatlan a jó kifejezés, legalábbis nekem nem sikerült kategorizálni.("Majd meglátjuk." :) ) Ez elég nagy löketet adott, hogy ne toporogjak többet egyhelyben, mert itt, Veszprémben, vagy otthon Vasban eléggé megvolt. Adódott a kérdés továbbra is, hogy Nyíregy vagy Debrecen.
Beszélgettem róla pár baráttal, és Nyíregyre megkaptam, hogy sötét város?! Ez a szívendöfött, mert nagyon szeretem, pláne a sétáló utcáját, a szökőkutat, a bankos házat, a Karitászt... Aztán végülis Debrecen nyert...
Miért Debrecen?
Első élményem Vele kapcsolatban 2007-es keletű, jöttünk haza egy Ikarusszal, ami akkor is idősebb volt, mint én most. Két egész lehetőség állt előttünk: Vagy elérjük a vonatot Debrecenben és hazajutunk még éjjelre Kocsba, vagy egy éjszakát eltöltünk Nyíregyházán. Rosszul számoltam ki az időt, és nagyon elhúztuk a pihenőkkel az időt... Haza akartam jutni, pedig b-tervként elintéztük a szállást is. Azt hiszem, addig a pillanatig nem látott engem senki kikelni magamból, és mind a mai napig nem tudom, hogy miért kellett nekem annyira hazajutni, de emlékszem a buszsofőr szavaira: ,,Ha megbüntetnek, Te fizeted ki!" ,,Nem fogják!"-nagyon magabiztosan vágtam rá a választ. Odaértünk gond nélkül Debrecenbe, a vasútra rohanás, jegyváltás, és, hogy poén nélkül ne maradjon a sztori, előtte találtunk egy Déván az egyik lakás festésekor egy utcatáblát eldugva, azt hazahoztam, de bennmaradt a buszban.... Valamit, valamiért... Este 10re Kocsban voltunk.

Aztán végigsétáltam nemrég az életemen... Nagyon sokáig Főnixnek hívtak, ez Debrecen jelképe. Szabó Magdának egyetlen regényét olvastam a Régimódi történetet, múltkor, amikor ottjártam Szabó Magda Kávézó, és pont ehhez az asztalhoz ültem le. Déryné életéről kaptam könyvet általánosban, matek kitűnőért... Csupa apró, pici jelecske, hogy arra menj. És életem sarokpontja: az ökumené.. Hol lehetne megélni jobban??? Valamint művészeti és tudományos központ... Minden adott...

A végső ok, és azt hiszem, a legerőteljesebb: a nyugalom és a megállapodás, így utolsó előtti lépésnek. Nem szeretek pörögni és rohangászni, akármennyire is ez látszik...
Csendben szeretek szotyorogni az utcán, vagy egy kávézóban beszélgetni, vagy csak leülni valakivel filmet nézni... Vagy 30-40percekig egy pontot mereven nézni, puzzle-zni, horgászni, olvasni... Élni, és élni hagyni... És alkotni csendben!
A 2,5nap alatt képes voltam megélni ezt, /mert minden tekintetben átéltem azt, amire hivatva vagyok, mielőtt családom lenne: békés családanyává cseperedni, nőni hitben és értelemben./ Akkor mi lehet hosszabb távon?

Szóval, köszönöm mindenki segítségét, bátorítását és ,,kalapját"! :) ,,Az otthon ott van, ahol megállok." És én ide most megállni megyek...

Rendezőelv

Ma igazán higgadtan kezeltem mindent, sokat beszélgettem a helyi népekkel, és végre nyílnak ki virágok nekem is. Nagyon sok vágy van bennem, aminek gátat kell szabjak, és csendben beletörődni, elfogadni, hogy nem most húzom ki a lottóöttöst. Lottóötös még nem jutott el az emberéhez tudatos és érzelmi szinten... Türelem-tornaterem... ;)

Beszéltem továbbá, életem egyik legillusztrisabb fickójával, a megismerkedésünk és barátságunk fura szappanopera lehetne... Buliban voltunk, és marha fáradt voltam, munka után, szerdán, és karácsony előtt pluszban... Nagyon irreálisan, szürrealista kép lehettem, ő meg, azt hiszem kissé túl jókedvű. Jólestek a bókjai, hogy /a Floki szájából kirángatott lábtörlő különben nézett ki tőlem/, ő meg: jaj, de szépek vagytok, jaj, de csinosak... :D ez olyan aranyos volt! Aztán másnap óta sokat beszélünk, hogy párkeresés, választás, meg a kedvenc focicsapataink, meg minden ilyesmi... Jó Vele dumálni... :)

Holnap egyházjog-vizsga, rettegek, de megyek előre a jövőm felé, az utolsó előtti állomás felé... Onnan már csak a kisfalu egy város mellett, a férjem és a 4+x gyerekemmel megyünk, csak MI... Adja meg az Isten! Ennél szebbet és jobbat sosem kaphatok :) Drukkolok én is mindenkinek, hogy a másikra találjon és nyílt tekintettel szembefordulva kiabálhassa: Te vagy az, akit nekem szánt! :) Amen.


A SZERETET A LEGNAGYOBB RENDEZŐELV ÉS MINDENNEK A VÉGKICSENGÉSE, CSAK FIGYELJ ÉS VÁRJ! :)

Az útlevél Debrecenbe, illetve az első kerékcserém

Elkezdődött... Búcsúzom... Megkaptam a zöld utat Keletre. Szép zöld út, vasút, busz, villamos, csend és alkotás. Új élet az ismeretlenben...

Ma megvolt életem első majdnem teljes szett kerékcseréje. Csak azért majdnem, mert Favorit-szívem nemrégen kapott újszerű gurulóművet, és a 3. keréknél jöttünk rá, hogy a hátulra szánt páros, a régi karosszérián ugyanazon az oldalon volt... 15perc feszült figyelem, hogy egy nyárral ezelőtt honnan szedtük le őket, majd inkább szakértőhöz fordultunk...
Soha életemben közöm nem volt az autók mechanikájához, jelentem, eztán sem lesz. Motorpárti vagyok :) 2keréken szebb :)

Ami még csudálatos, hogy miközben hevesen erőlködtem 188cm-es kisöcsém erejének ellentmondva küzdeni a kerékkulccsal, Ő közben a kutyánkat böggyölte, azt hittem átváltok GTA San Andreas-ba, és megcsókoltatom vele... Persze, csak fejben. Ahhoz túlságosan szeretem ezt a két átkozott hittestvért, hogy fizikailag bántalmazzam őket, meg, persze másokat sem :) Most kellemesen szenvedek, mert az ujjaim fájnak a feszegetéstől, de a kerekek már nyáriak. :)))

(Nagyon jól mutattam hosszú körmeimmel feketén, meg jó olajosan, hmmm ;) )


Laminált padló lepakolva, bicikli előszedve, de máár megint Veszprémbeeen... Főbérlő felhívva, albérlet lefoglalva... 2hónap alatt a 80%-ból 99% lett :) Debrecen. én már most szeretlek... <3

péntek-szombat

a 2napom majd(gyűllölööömm ezt a szóóóóttt, made by 100%bizonytalanság/Te szereted?/) képekben. Még a végén grafománnak gondoltok... :P pedig, beszélgetni sokkal jobban szeretek :-/

Lineáris, ráncbaszedett életszeretet :) avagy Miiiéééérrrtttt?

Miért arra megyek, miért úgy csinálom, miért nem másképp, miért ez lettem, miért nem az, miért azt szeretem, miért így gondolom...

Miértek, vagyis, inkább mit értek?

2éve decemberben kaptam egy választ a világtól magamra, ami helyrerakott:
,,Téged nem lehet csak szeretni, csak utálni. Csak úgy vagy elfogadható és értelmezhető, ha két ellentétes érzés csúszkáján helyezlek el, mert egyszerre vagy dühítő és kedves is."

Ha rájössz, hogy nem vagyok szimpla, egyoldalú arc az életedben, akkor kijössz velem és olyan fajta társ leszek, akit szeretnél... °-°

Elegem van abból, hogy 2hét után kukában kössek ki, vagy meguntalak, hagyj békén... A blogomat úgyis csak az olvassa, akit érdeklek... Facebooki életem máglyán. whooháááhááá :D

Eközben napjaimban...

Most, hogy levázoltam a múlt hetet, reményeim szerint katyvaszosan, visszatérek jelen történetembe, és arra kezdem használni a blogot, amire kitalálták... Extrovertált egoizmusra.
Segítek azoknak, akik nem akarnak velem kommunikálni. ;)
Március 17-től várhatóan sokáig (4.blogom, tehát gondolhatjátok mennyire vagyok kitartó pötyögésben :P) ezen a felületen vagyok nyomonkövethető...
Na, egy kicsike figyelmeztetés, vagy kérés, vagy nem tudom mi.. Kérdezd meg néha, hogy hogy vagyok, az simogatja a lelkem, mert törődsz velem :$

Miskolc 3. nap beszámolón kívül

Isten kegyes, és végtelen akaratú, úgyhogy laposkúszásban veszek levegőt, azt is köbmilliméterenként... Kívánságlistám már jó előre megírtam, nanááá, hogy belebuktam...
Nem tütüvel Debrecenbe út, aztán mégis... Hogy virult az arcom, hogy egy teológus-egyházjogász, egy vegymérnök, egy angol-énekszakos, és egy proginfóssal utazhatok együtt, (slices of my brain :D) aztán mégsem...
Buszút Debrecenbe, magic... Hegyről völgybe :)

A vasárnap jelentősége az életemben

Nagyböjt van. Réka nem eszik húst 40napon át, csak vasárnap, immáron 3éve... Akkora húsemeletes szenyót, amekkorát akkor reggelinél... XD

Miskolc 3. nap, beszámoló, szóval Mi is az communio?

Így egy hét távlatából, amikor is ezeket a beszámolókat írom, enyhe memóriateszt, hogy mi az, ami megragadt... Na, a vasárnap ilyen volt, eljestül végesig... [bár a vége Debrecenben ért]

A közösség volt a nyitó áhítat témája, Püski Dániel debreceni egyetemi lelkésztől. Nagyon kedveltem, hogy előkerült Antoni di Mello, aki jezsuita volt. (a Jezsuiták[SJ, azaz Societas Jesu /Jézus Társasága/], ami egy KATOLIKUS szerzetesrend neve -végre leírhattam, mert már nagyon bökte a csőröm egy kedves ismerős tudatlansága), illetve Szent Ágoston. Valamiért nekem a közösség kell ahhoz, hogy megéljem azt, amit nekem jelent a HIT :) Püski Dani szavait már felidézni szavakkal nem tudom, de tudom az érzést, ami akkor átjárt (érzésalapú memóriám van, bocs :$) akkora határtalan nyugalom és szeretetet forgott bennem, amitől már régen nem "szenvedtem".
Egy játékot játszottunk Istentisztelet alatt, miközben lelki iránymutatást kaptunk Püski Dánieltől és Czagán Gábortól. A játék úgy indult, hogy válassz valakit, akivel még egy percet sem beszélgettél... Rólam beszélünk, tehát, nem... Pallay Ferivel játszottunk együtt :)
Hihhetettettleeen élveztem :))))
Nem tudom, mikor töltöttem el 1percnél többet, hogy egy ember szemébe nézzek folyamatosan, sehova máshova... (egy szó sem hangozhatott el)
Vagy, hogy mikor érintsem a kezét, csak a kezét?
Vagy ki irányított? játszani csukott szemmel, úgyhogy összeér a kéz?
Vagy csak a kézmeleget érzed, mert nem ér össze?
Bámulatos harmónia képes embereket között kialakulni, ha nem rohannak épp sehová, hanem face-to-face állnak egymással szemben, egymás mellett...
Közben, pedig Úrvacsoraosztás egymásnak /szokás szerint áldást kértem. köszönöm, hogy az ajándékot!/

Istentisztelet után brainstorming volt, hogy jövőre mit szeretnénk, és azt is előadtuk, amit szombaton ,,gyártottunk" az egyetemen.

Aztán sajnos, pakolni kellett, nagy ebéd, még egy séta Miskolcon, és hazaút nagy búcsúval... Jövőre Marosvásárhelyen :)


KÖSZÖNÖM A KÖZÖSSÉGET, VELETEK, EGYSÉGBEN! :)))

Miskolc 2. nap, beszámolón kívül

Jelentem, nincs normális keresztény válaszunk a szenvedésre... Annyiban sicheresen egyetértünk, hogy ez nem Istentől jön. Akkor honnan?! Miért születik valaki sérülten, halva? Miért nem lehet ezt és ezt gyógyítani?
Erre mondtam azt, hogy kérdezzük meg a gyereket, felnőttet, hogy, aki sérült, milyen az élete...
-Ha, Te nézed: rossz, nehézkes, nyomasztó.
-Őszerinte: Te tudod? Nem, igaz? Kérdezd meg! ;)


Ami érdekes volt nekem a szombatból:
- megélni az identitásomat: egy görög katolikus vágta hozzám, amit protestánsoktól megszoktam, és poénnak is veszem, DE! egy katolikus hozzámvágja,hogy bocsánatos bűn rómainak lenni... Háh, vérlázadtam... :@
- Bogi megmasszírozta a vállam, mert látta, hogy nem duracell, hanem nikecell vagyok inkább...
- Aludni, amíg a többiek kirándulnak :D :P éreztem előre az estét...
- Focizni: Dani-Réka konverzió: Azt tudod, hogy egyedül vagy lány a pályán? Aha, tudom. Sőt!, egyedüli katolikus is! Dani válasza: halmozottan hátrányos helyzetű...
-Danit tesóvá fogadtam. Előtte este darabokra szedtük egymás egóját, önérzetét, személyiségét... Ennyi volt a minimum... Azóta is Hajós Alfrédként hív és tárol a telefonjában... Az Aranybika szarvát neki... XD
-Áron hajnal kettőkor rámnéz, és közli: teológizálhatnékom van, van kedved? Fel voltam rá készülve, hogy kisebbségi katolikusként előszednek... Naná, elsőéves teológusunk megtette... Hihetetlen élveztem, amikor nem tudott egy kérdésemre válaszolni, (Neki is felvázoltam, hogy a hithű református felcsapja a Bibliát és az előtte kinyiló részből megmagyarázza a kérdésemre a választ) és elővette a Bibliát :D /szentségek volt a téma/
-Mama sütije és az enyém is sikert aratott Tiszáninnen is :P
-Jó végre egészen hitben járni :) Katolikusok között mi értelme a hitemnek? Ott, ha megvallom, akkor az közhely, mert mindenki az :)
 Evangélikusok között: az katolikus-light, baptista: református-light,
református ember mellett érzem magam igazán katolikusnak, és nem a viták miatt, hanem, mert mindakárhányan tudjuk, hogy hova tartozunk, de mégis Krisztusban, Szentháromságban...
-Hajnal 4kor offoltam magam, de határozottan vártam a vasárnapi leiturgiát :)))

ÜZEMEN KÍVÜL

Bocsi, de ezt muszáj blogosítanom, mert kerülget a szívhalál... Fél éve nem csinálok mást a back-office-ban, mint embereket győzködök meg arról, hogy nem hülye minden ember.

Nem kéne azért elítélni minden nőt, férfit, barátot, szülőt, meg embert úgy kompaktan, mert egy, kettő, öt, tíz nem úgy bánt Veled, ahogy elvártad.

Felmerült bennem a kérdés a héten és még nem is válaszoltam meg, hogy mi a különbség elvárás és remény között? Mert miben is csalódunk?
Sablonválasz: magunkban... Fals! Az általunk táplált reményben és az általunk elvárt dolgokban. Kisgyerek nyúl a legmagasabb polcon lévő lekvár felé, vagy eléri, vagy nem... Kicsit így vagyunk azzal az emberrel is, aki szemben/mellettünk/felettünk/alattunk van/volt/lesz.

Akkora pofonsorozatot kaptam tavaly az Élettől (csak a materialista ismerőseim kedvéért nem Istent írok), mert nagyon törékeny és "agresszív" teremtményeivel kapcsolatban próbáltam meg a szokásos legyünk barátok!-stílust ,,beerőszakolni", amire általában vevők az emberek, de akkor mindenkiben kinyílik a Révai nagylexikona (persze a saját átiratában) a barátságnál (adaptálható ez bármely kapcsolattípusra is)...(ja, Ők eljöttek velem egy körre, csak sikerült megállni félúton...)

Na lássuk csak:
-foglalkozzon velem (sokat)
-gondoljon a szülinapomra (és névnapomra, és az összes közösen átélt pillanatunkra)
-legyen 0-24 elérhető (az év 365, szökőévben 366napján)
-legyen nála a tuti tippek vész esetére kézikönyv, és azonnal tudja a frankót, türelem nincs
-ha bibi van, akkor vigye el az összes felelősséget
stb., stb.

EZEK UGYE AZ ELVÁRÁSAINK, ÉS REMÉLJÜK(ELVÁRJUK) EZEK ÍGY LEGYENEK, MERT PONT, ÉN EZT AKAROM!

Visszakérdés: tudod-e ezt nyújtani kölcsönösen, és Ő ezt bírja-e nyújtani Neked?
És, ha ezekre a kérdésekre igen-nel tudsz őszintén felelni, már megspóroltál magadnak egy hisztérikus veszekedést, és szenvedést. Ám, ha belementél a játékba, mert miért ne... Akkor:
Mindent meg lehet erőszakolni, _(de főleg meg lehet küzdeni érte, vagy kiérdemelni kitartással, azaz lehet pozitív kicsengése is ennek, de ezért félre kell tedd az önzésedet és égni, és égni, mint egy főnix.)

Ijesztő, mi? Igen, ilyenkor lépsz hátra kettőt: Ő nem az, akit keresek; vagy, nem, nem hagyom; én ütök először, vagy szimplán csak lesz@rom, majd elfelejt... És, inkább két hét nem beszéd után az utóbbit választod, csendben elhúzod, meg ki a csíkot ebből a kapcsolatból...
Kedvesem: HÜLYE VAGY! És ez esetben meg még hazug is... Inkább becsapott, a hazug erős szó...


Szóval, éljen mai korunk játszmázása, mert írásom lényegének ezt vélem... Ezért szántam kavarcosra... Ugye, milyen ismerős helyzet? Mindkét oldalon voltunk már, és miattunk is "hülye az összes ember, férfi, nő, szülő, gyerek, stb..."

Miskolc 2. nap beszámoló

Hamar kezdődött a reggel, fél 7kor... Felkészültem előre testileg, hogy nem lesz időm aludni, nem is tettem volna, ilyen társaság mellett =]
Most komolyan, refigyülisek from Veszprém, nagyon jó lett volna, ha jöttök... :(

Reggel Bogiéknak, azaz a Fészeknek segítettünk kaját csinálni, meg pakolni. Számomra, nagyon érdekes volt egy olyan csapatba csöppenni, amely már valamilyen szinten összeszokott. Oké, igen, mániám a csoportdinamika. Reggeli áhítat volt, és utána, pedig mentünk az egyetemre. Veszelka Tamás, pesti lelkésszel mentem, akivel nagyon érdekes beszélgetést folytattunk a szenvedésről, ÉPségről és fogyatékosságról.
Az egyetemen 2csapatra osztottak minket, ahol is egyik fele könyvtárt látogatott, meg kiállítást nézett. (Itt meg kell jegyezzem, hogy a könyvek latinok és németek voltak, és nem lehetett hozzájuk érni, réka-kínzás mesterfokon...Ami nagyon megfogott, az a Deutschesprache és a Die letzte 25 Jahren... A.) Deutschesprache, lehetett vagy 250oldal, mi meg 600oldalakból tanultuk. Felettébb bosszantó érzés volt. B.) Ott volt 4kötetben az utolsó 25év... Mekkora hatalom, de nem lehet beleolvasni :P, (((((A másik csoportból valaki megmozgatta az egyik könyvet és megmozdult  a polc, és lehullott a vakolat))))) A másik része ennek a túrának nagyon jó volt. Átmentünk a Lelkészségre és feladatok vártak ránk, csapatonként... :))) Egyik nap merengtem el, hogy milyen jó is volt a krumplinyomda ovisként, amikor kivágtunk formákat és bemártottuk festékbe. Nagyot nevettem, amikor Marcsi(ő fészkes rendező volt) ezt feladatot adta ki: vágjuk ki a Miskolci Egyetem emblémáját, a fogaskereket, krumpliból és nyomdázzunk belőle karszalagot :)
Közben indulót írtunk és csapatnevet választottunk, és Zakeus történetét dolgoztuk fel. Mi lettünk az Iron4th :)
Ebédeltünk a folyosón és Lelkészségi Irodán, meg, ahol ért minket a délidő. Majd lehetett választani 3program közül: Avas-kilátó/ásványkiállítás/vissza a koliba.
4kor kezdődött a 2órás sportprogram, foci/kosár/zumba/néptánc választék. A néptáncon voltak a legtöbben! Én fociztam, egyedüli lányként :P
Bocs, szocializációs eleveelrendelés, hogy csak-a-foci :)
Nagyon hamar lement a nap, a pályán átélni meg élvezetes is volt.

Esti áhítatban a kreativitásról hallhattunk, Isten teremtő szándékáról. Majd dicsőítéssel, origamival, beszélgetéssel zártuk a napot. Személyes élmények beszámolón kívül. :)

TESÓK

Aki csak egy kicsit is ismer, mert engem mindenki nagyon szokott :P akkor tudja, hogy a tesóimért a végletekig elmegyek. Három tesócsoportom van, ebből az első:

Trilógia: édes tezstvíreim... :) Balázs és Zoltán, avagy Balu és Mazsy életem célkeresztjének középpontjában elhelyezkedő stabilpontok. 3an vagyunk, 3év különbség, 3szor annyi balhéval a hátunk mögött, és még sok hármas... Le nem cserélném őket semmire, senkire, seholsenem :) Max, a férjem és gyerekeim mögé szorulhatnak egyszer, de messzebb soha...

ADR: tudjátok-e mi az az ADR vizsga? (a teherszállítóeszközök veszélyes anyag jogosítványa) Képzeljetek el 3huszonévest, amint pattogós cukorral a szájukban egy 1000fős kollégium konyháján baromkodnak... vagy hajnal kettőkor kedvenc törzshelyükről és velős pirítósukkal a gyomrukban kézenfogva sétálnak Veszprémben :) Eközben, mély lelki beszélgetéseket folytatnak?! Ádám, Dorka köszönöm, hogy vagytok!

Hajós Alfréd és Debrecen: hú, de megölöm Őt... Daniiii... Ő az én égbőlpottyant szerencsemalacom... :D ötvözi az édestesóim :) Hála Néked Uram érte :)

Miskolc 1. nap, beszámolón kívül

igen, a spirituál teológia a katolicizmusban nagyon fontos(ahogy Csík József lelkész úr is mondta) , innen ered a szimbolizmus mint a liturgiában, mint a "tornagyakorlatokban"... magam is szívesen beszélek róla, meg hát, körbevesz.. Veszprém-Miskolc utamon, például angyalok vigyáztak rám, tuti... :) Meg én egy kis, csöpp 2éves srácra, Csanádra :) Nagyon szeretem nézni, amikor egy kisgyerek álomba zuhan, annyira édes, amikor küzd, hogy még egy kicsit nyitva tartom a szemem, de mint Zelk Zoltán Este jó, este jó című versében, nem lehet...

Tamással és Danival nagyon élvezetes volt beszélgetni. Tamás phd matekos hallgató, Dani vegymérnök lesz. Az a megtisztelő feladat jutott nekem, hogy "fordíthattam" egyikről a másiknak. :))) Dani hevesen próbálta meggyőzni Tamást, hogy nem késő a matekról letenni, pláne, hogy elméleti matek(gyakmatek a közgáz és barátai). A végén annyira belementünk, hogy Dani megtudta, hogy mi az a két állapotú változó, nevezett Boolean, megszerette a matekot, és megvitattuk Schrödinger macskájának elhelyezkedését a dobozban, illetve a szuperpozíció elvét... 

Részemről, elkezdtem gondolkodni "Fóka" egy hátam mögött ejtett megjegyzésén, hogy egyetlen-egy jó tulajdonságom van, hogy művelt vagyok... //kétségbe ejt, hogy hideg intelligencia lennék... Ugye, nem? :/ 

Megnyugtatom magam azzal, hogy egyik srác szerint sem vagyok mindennapi jelenség, phenoména :) Lány, és "katólikus"(arrafele nincsen rövid o), és nem hülye... húúúhaaa :D 

Hálásan köszi, hogy nemcsak testben fáradtam ki, hanem vééégree használnom kellett az agyam is :)))

Szabival, amúgy is mindennap beszélgetünk vagy vitatkozunk valamiről, akkor este épp a vitáról, a creativita-ról, az alkotásról és teremtésről :)

Legyen kerek a Ti világotok is! Az enyém még sérült körös, de tudom, hogy hol a köröm darabja végree :)) Karesz, amikor a cursillora küldött, anno, akkor kaptam tőle egy idézetet, amit ő írt és később publikálok!

Miskolc, avagy mi is az a communio? 1. nap

Így, hogy egy éjszakát már aludtam az előbbi két bejegyzésre, megkapta Miskolc a végleges jelzőjét, vagyis inkább a tavaszi találkozó. Stílszerűen, mivel most beszámolót kell írjak, a blogstílust kissé mellőzöm a félreértések, és minden ebből fakadó kombináció elkerülése végett.

Communio: latin szó, egységet, közösséget jelent. Nagyon ezt vártam a találkozótól. Itt, Veszprémben is megéltem ezt, bár itt kevesebb idő volt tavaly erre...

Vagy egy éve készültem a Kárpát-medencei Református Egyetemi Gyülekezetek Tavaszi Találkozójára. A szokásos, már-elment-egy-év-kört lefutottam fejben. Ki fog emlékezni rám? Kire fogok én emlékezni? Milyen lesz, hogy én vagyok csak Veszprémből, és én is "katólikus"...?

Jó, igen, valakivel évközben is sokat beszéltem. Nekem fontos, hogy tudjam, hogy mindenkivel minden oké.

Hornyák Máté úr várt Miskolcon, aminek örültem. Nem vagyok egy bátortalan valami, de köszönöm, Miskolctól és Debrecentől sokkal jobban féltem, mint tavaly Párizstól, pedig ott sem jártam és a franciát erősen töröm. Máté becipelte a csomagom, illetve asszisztenciát nyújtott. Első voltam, az elsők között. :) Pakolászás volt, és rékai hevességgel első kérdésem, hogy mit segíthetek... :P

Elfoglaltam a szobát és vártam a többieket, meg ismerkedtem a helyiekkel. Nagyon tetszett Bogi határozott kedvessége, az irányítást illetően, nagyon jó vezető volt. :) Egy órát sétálgattam a szobában, meg a kápolnában, bocs, imateremben, aztán go to mess... Tudom, szégyelljem magam, amiért vacsiról meglógok egy mise kedvéért... Cöh! (nem megy eltérni a blogstílustól, mégsem :S)

 Így volt nagyon kerek. Az atya épp arról beszélt, hogy a nagyböjtben lesz egységgé az egység; és bár, kétlem, hogy az atya és a lelkész úr összebeszéltek volna, de a mise prédikációjának folytatásaként, épp az egész és az egység viszonyáról beszélt stand-up comedy stílusban :) ami valljuk be, menő... 

A kiinduló hypotézis kapcsán: Ép testben ép lélek? előkerült Örkény egy novellája is:
A novella

Kérlek, elmélkedjetek róla!

Majd csoportjátékokat játszottunk a tornateremben, és ismerkedtünk egymással. Ez nagyon vicces volt, mert 15-20emberre tervezett feladatokat oldottunk 70en :)
Kedvencem a festményből szobrot volt, meg a Keress egy embert, aki... Na, sosem felejtem el, hogy én a 13-asra voltam példa, ...aki katolikus (összesen 3an voltunk), tehát az emberek legalább 33%-ának én voltam a lapján erre a kérdésre a válasz :P

Én utána, Szikszai úrral és feleségével töltöttem az estét, majd átvonultunk a konyhából az imateremben, ahogy a dicsőítőcsoporttal énekeltünk, meg beszélgettünk a végén már csak hárman, P. Danival és H. Tamással. Hajnal 3-kor végetért a nap. 

Veszprém

Kár a szót pazalni rá... Közel 6évet már sikerült... Még, jó, hogy nem jöttem középsuliba is ide, pedig felvettek... nyolcszoros túljelentkezés a szakra, felvételin 242-ből 32. lettem, ennyire akartam anno kocka lenni itt :P
meg Apám sulijába jönni, tanulni. Akkor még volt eszem, jaaaj, de jó is volt...
Back to present...
Na, kulcs szokás szerint sehol, itt meg majdnem mindent 7lakat őriznek... Félő volt, hogy nem kapom el a buszt az állomásra, és 81. terv nem kellett volna.
De mivel, véletlenek nincsenek és Isten igazán szeret, -általam meg Titeket, csak nem veszitek észre. vagy nem hagyjátok, cöcöcö!- minden sínre került, szószerint. "Visz a vonat, megyek..."

Nemeskocs, azaz egy napom otthon

Szeretem március 8-at, szeretem március 8-at... Hajnal 4-es önszuggesziós gyakorlat, mert hát, amíg az ember gyereke alszik, addig Réka hazamegy.
Buszon ért az első csapás, mert nem tudott visszaadni a helyijáratos emberke a pénzemből. ingyen út az állomásra. Jókora lelkiismeret-furdalás, vettem helyijáratos jegyet a vonatállomás pénztárában és visszarohantam a buszhoz, de a buszsofőr kedvesen intett, hogy nem kell, nem kell... Háh, köszönöm! :P

Felszállás a vonatra, és, mivel éjfélig dolgoztam, és egyik szeretett-fogadott lányom volt a vendégem éjjel, így egy órát, ha aludtam...(Azért, én így is szeretlek Boni! :) ) Nagy gondolatsorok közepette vártam Sandmann-ra, hogy az aludt óráim számát megduplázzam, amire aznapi második férfi csap bele a lecsómba, és kéri a diákom... neee szívassuk egymást fél 5-kor, ne mááár...
Női táska-trükk: (persze csak azért, mert nem vagyok hajlandó utazót cipelni egy napért ) csurig volt a táskám, igen: sminkcuccokkal dugig... (ember!, rólam beszélsz!! :P), könyvekkel, persze, hogy könyvekkel, a sminkcuccok csak másodlagos helyen vannak az életemben, vagy harmadlagos. Igen, harmadlagos... exBalázs megtanított, hogy műszerész csavarhúzó-készlet nélkül sehova( 2. évfordulónkra kaptam XD) A telipakolt táskától a férfiember agyhalált kap, sőőt, agytrombózist. Tehát kalauzunk is feladta a kérését. Isten tartsa meg jószokását... Mert a diákom passz, hogy hol, de megvan...

Hazaérés fél 6-ra, addig elmélyült gondolkodás, hogy mit miért? és miért nem? Majd végignéztem a napfelkeltét- falusi ember ezzel kel :)

Képet is csináltam, de a rossz fényviszonyok miatt a lényeg nem látszik, tehát nem tudom átadni azt a pillanatnyi élvezetsort, amit a látvány adott.

Szóval, hazaértem. A család fenntartói része dolgozóban volt már, az ígért kulcsot a zárhoz nem kaptam meg Karácsonyra, tehát plasztikus tekintet, néhány ima és át a Mamához... Szeretem, hogy a szomszédunk :P

Másfél óra r.e.m.-szint elérés után kivert kutya alakzat, mama tájékoztat, hogy ides-egy kisebbik, ám, annál mérföldesebben gonosz és magas öcsém itthon leledzik, és mindjárt megy gyakra. Mama nem hagy elmenni magától, többször elindultam, hogy csak 3órát alszom és jövök. Oké-oké, menj! Ajtó nyit, Réka lépne, de! Na, maradj még egy kicsit, beszélgessünk... Tehát fél 7re hazaértem, -a szomszédba-, és, mivel kicsi Mazsy még aludt az "előbb", így csengettem... erre nyitja az ajtót, hogy még a nyitott ajtón sem találok be?! A hit, kedveseim, az, az visz csődbe! ;)

Fél órás duma a gyakhelyéről és az aktuálpolitikai helyzetről a Hajós-házban(eskü, jobb, mint a Fehér-ház vagy a Pentagon),majd útjára bocsájtottam a legkisebb hajóst, és ágynak estem...
3óra helyett 4óra lett alvázsra zánva. felkel, kimos, mama jön: ebéd. az előre berendelt borsópörkölt-nokedli melegen az asztalon, nyammm...
holnap eltávozom Miskolcra,drága Mama, tehát sütit süti projekt in progress soon.
Szikszai Szintén Szeretett Szabolcs (4szeres alliteráció, jesssz) kérésére valami túrós. Akkor pite...
Nagyon szeretem, amikor a nénik-bácsik rácsodálkoznak, hogy én ballal csinálok mindent. Csókolom, kéremszépen, de tényleg nagyon, 100%-os balkezes vagyok.
Mama-Réka első menet: gyenge legyen-nem, omlós meccset kiütéssel Mama nyeri... De én omlószra akartam... :(
Nem volt rá panasz. Bár lehet, hogy a falusi elosztásnak volt betudható, hisz tészta és töltelék 1:1 arányú keveréke adta az összhangot.Ráadás: házi túró és tojás, made by God without other's hand products pecsét a tyúkokon és a tehénen. Szeretem, hogy a falusi vagyok, és egy komplett mikorgazdaság az otthonom és környéke. /a süti szépséghibáiról nem írok, mert végképp sírógörcsben törnék ki, így, egy héttel a tragikomédiát tükröző szenvedés a tepsi megválasztásánál és a tészta méretre szabásánál eseménysorozat lepörgetését is leíró, többszörösen összetett szókupac levésésénél még mindig/

Hazaér a "gyerek"trilógia minden része délután 2-re. Láttatok már szavakkal ping-pongozni valakiket? Ajánlom, egy tesóimmal eltöltött délutánt... Eszelős szívatás, de úgy intelligensen, vagy épp ennek a hiányát firtatva.
Mach-sebességű poénok. Igen, tényleg hazaértem! Lassan anyu is... Ruhák kiteregetve, rend van. Tudom, én mindig pörgök, de 12óra munka és 5óra alvás után, ez közel nincs így, és otthon vagyok, nem kell semmin törnöm magam, csak magamon... Lefeküdtem aludni egy fél órára.
Anya hazaér, persze kritikusan, mivel tudja, hogy itthon vagyok, a konyha meg nem hagyható érintetlenül, és a sütinek van illata is... Gourmet-ként barátkozik a sütivel, és nagy hangsúlyokat használva elvitatja annak esztétikai értékét Mazsoval, aki magára vállalta helyettem azt a koncepciós perhez vezető Q-A halmazt, amit anyuval lefolytatott. (Gyerekkori szokásunk, hogy átvesszük egymás balhéit... Olyan vicces, hogy mást csesznek le miattad, és a hiszékenységet figyelni, hogy abszolút elképzelhetetlen, hogy Ő tett volna valamit, de beleállt a viharba /és némely vitában a józanész csak segédtiszt, nem parancsnok./ Persze, ha durvult a hangerő, akkor bevallottuk, hogy ki a bűnös)

Apu is hazaért, hihhhetttettleeen mindenki egy helyen! Fél percig, mert, amit tenni kell, azt tenni kell! Így megy ez felénk. Ennek a munkahiánynak a kivetülését látjátok abban, hogy pörgök. A nagy frászt! Csak utálom a szájkaratét, és inkább teszem. [Hordom a vizet a Balatonba...-a szerk.]

Kupaktanács Mamánál, a Nagymamámmal, Apuval és velem. {Mama, nem vérszerinti mama, hanem Réka által neveztetett, édesapám keresztanyja, igazi nagymama húga; bár mindenki Erzsi mamának hívja, tényleg mindenki}
A legfőbb jellemzőbb, amire még kicsit büszke is vagyok, hogy pozitívan élek, meg beszélek a legtöbb esetben... Tehát Apuban és Mamára társra találva viccelődünk, hogy de így meg úgy rossz, de tojás, tej, munkahely van, akkor meg mi a gond? Nagymama echte, mint, aki nem hall, pedig semmi baj nincs semmijével, floorball-t játszik, vagy túlterhelt áramhálózat biztosítékját, lecsapja minden nevetésünk....

Eltelik a nap, Mama még legyúr Miskolcra egy jó adag szilveszterit/margarétát, csendesen elbúcsú mindenkitől, mert délelőtt vissza Veszprémbe...

Másnap 80szervezési módosulás után, és azután, hogy megtudtam, hogy egy lelkésznek csak 2állapota lehet: nős vagy nőtlen :D a la Mama (pedig ő evangélikus, és az esperes is nő a faluban), go to Nihilandia, Balázs öcsém fuvarozási cége által. I love Favorit :)  Diákigazolványom, merre jársz?