Így egy hét távlatából, amikor is ezeket a beszámolókat írom, enyhe memóriateszt, hogy mi az, ami megragadt... Na, a vasárnap ilyen volt, eljestül végesig... [bár a vége Debrecenben ért]
A közösség volt a nyitó áhítat témája, Püski Dániel debreceni egyetemi lelkésztől. Nagyon kedveltem, hogy előkerült Antoni di Mello, aki jezsuita volt. (a Jezsuiták[SJ, azaz Societas Jesu /Jézus Társasága/], ami egy KATOLIKUS szerzetesrend neve -végre leírhattam, mert már nagyon bökte a csőröm egy kedves ismerős tudatlansága), illetve Szent Ágoston. Valamiért nekem a közösség kell ahhoz, hogy megéljem azt, amit nekem jelent a HIT :) Püski Dani szavait már felidézni szavakkal nem tudom, de tudom az érzést, ami akkor átjárt (érzésalapú memóriám van, bocs :$) akkora határtalan nyugalom és szeretetet forgott bennem, amitől már régen nem "szenvedtem".
Egy játékot játszottunk Istentisztelet alatt, miközben lelki iránymutatást kaptunk Püski Dánieltől és Czagán Gábortól. A játék úgy indult, hogy válassz valakit, akivel még egy percet sem beszélgettél... Rólam beszélünk, tehát, nem... Pallay Ferivel játszottunk együtt :)
Hihhetettettleeen élveztem :))))
Nem tudom, mikor töltöttem el 1percnél többet, hogy egy ember szemébe nézzek folyamatosan, sehova máshova... (egy szó sem hangozhatott el)
Vagy, hogy mikor érintsem a kezét, csak a kezét?
Vagy ki irányított? játszani csukott szemmel, úgyhogy összeér a kéz?
Vagy csak a kézmeleget érzed, mert nem ér össze?
Bámulatos harmónia képes embereket között kialakulni, ha nem rohannak épp sehová, hanem face-to-face állnak egymással szemben, egymás mellett...
Közben, pedig Úrvacsoraosztás egymásnak /szokás szerint áldást kértem. köszönöm, hogy az ajándékot!/
Istentisztelet után brainstorming volt, hogy jövőre mit szeretnénk, és azt is előadtuk, amit szombaton ,,gyártottunk" az egyetemen.
Aztán sajnos, pakolni kellett, nagy ebéd, még egy séta Miskolcon, és hazaút nagy búcsúval... Jövőre Marosvásárhelyen :)
KÖSZÖNÖM A KÖZÖSSÉGET, VELETEK, EGYSÉGBEN! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése