Miért Debrecen?

Sokan kérdezitek tőlem, hogy miért Debrecenbe költözöm. Alapvetően, amikor először, sokszor először eszembejutott, hogy nem itt akarok letelepedni, akkor még nem tudtam merre tovább, csak minél keletebbre. Ez akkor határozódott el bennem, amikor 10napot nyugaton töltöttem, és volt szerencsém a buszút alkalmával végigjárni pár országot, a nagyokat: Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát, Németországot és Franciaországot... Köszönöm, nekem elég volt.
Magyarország és Románia a nagykedvencem, mert ezekben érzem igazán otthon magam, azt leszámítva is, hogy magyar vagyok. Innentől már csak az volt kérdéses, hogy mégis melyik és merre. Kacérkodtam sokszor a gondolattal, hogy Nyíregyháza vagy a környéke... Közel a román határ, közel lennék ahhoz, amit nagyon szeretek. Aztán jött az isteni szikra egy személy formájában, kapcsolati formánkra a meghatározhatatlan a jó kifejezés, legalábbis nekem nem sikerült kategorizálni.("Majd meglátjuk." :) ) Ez elég nagy löketet adott, hogy ne toporogjak többet egyhelyben, mert itt, Veszprémben, vagy otthon Vasban eléggé megvolt. Adódott a kérdés továbbra is, hogy Nyíregy vagy Debrecen.
Beszélgettem róla pár baráttal, és Nyíregyre megkaptam, hogy sötét város?! Ez a szívendöfött, mert nagyon szeretem, pláne a sétáló utcáját, a szökőkutat, a bankos házat, a Karitászt... Aztán végülis Debrecen nyert...
Miért Debrecen?
Első élményem Vele kapcsolatban 2007-es keletű, jöttünk haza egy Ikarusszal, ami akkor is idősebb volt, mint én most. Két egész lehetőség állt előttünk: Vagy elérjük a vonatot Debrecenben és hazajutunk még éjjelre Kocsba, vagy egy éjszakát eltöltünk Nyíregyházán. Rosszul számoltam ki az időt, és nagyon elhúztuk a pihenőkkel az időt... Haza akartam jutni, pedig b-tervként elintéztük a szállást is. Azt hiszem, addig a pillanatig nem látott engem senki kikelni magamból, és mind a mai napig nem tudom, hogy miért kellett nekem annyira hazajutni, de emlékszem a buszsofőr szavaira: ,,Ha megbüntetnek, Te fizeted ki!" ,,Nem fogják!"-nagyon magabiztosan vágtam rá a választ. Odaértünk gond nélkül Debrecenbe, a vasútra rohanás, jegyváltás, és, hogy poén nélkül ne maradjon a sztori, előtte találtunk egy Déván az egyik lakás festésekor egy utcatáblát eldugva, azt hazahoztam, de bennmaradt a buszban.... Valamit, valamiért... Este 10re Kocsban voltunk.

Aztán végigsétáltam nemrég az életemen... Nagyon sokáig Főnixnek hívtak, ez Debrecen jelképe. Szabó Magdának egyetlen regényét olvastam a Régimódi történetet, múltkor, amikor ottjártam Szabó Magda Kávézó, és pont ehhez az asztalhoz ültem le. Déryné életéről kaptam könyvet általánosban, matek kitűnőért... Csupa apró, pici jelecske, hogy arra menj. És életem sarokpontja: az ökumené.. Hol lehetne megélni jobban??? Valamint művészeti és tudományos központ... Minden adott...

A végső ok, és azt hiszem, a legerőteljesebb: a nyugalom és a megállapodás, így utolsó előtti lépésnek. Nem szeretek pörögni és rohangászni, akármennyire is ez látszik...
Csendben szeretek szotyorogni az utcán, vagy egy kávézóban beszélgetni, vagy csak leülni valakivel filmet nézni... Vagy 30-40percekig egy pontot mereven nézni, puzzle-zni, horgászni, olvasni... Élni, és élni hagyni... És alkotni csendben!
A 2,5nap alatt képes voltam megélni ezt, /mert minden tekintetben átéltem azt, amire hivatva vagyok, mielőtt családom lenne: békés családanyává cseperedni, nőni hitben és értelemben./ Akkor mi lehet hosszabb távon?

Szóval, köszönöm mindenki segítségét, bátorítását és ,,kalapját"! :) ,,Az otthon ott van, ahol megállok." És én ide most megállni megyek...