egy el nem küldött mail...

Szia!


Hát most jön az, hogy e-mailezzünk :) Már csak azért is, hogy legyen kontrollom, mert igencsak repül alólam a szőnyeg, azt hiszem... És legalább gyakorolhatod azon részét a hivatásodnak, ami a legtöbb energiát és türelmet igényli.

A héten kábé annyi minden történt velem, mint előtte a 24évben.. Annyira rákattantam erre a társkeresős témára, hogy lassan szétalázom magam, és olyanokra pazalok időt, energiát, akiknek nem én kellek, hanem egy élmény.. Fura belátni ezt, de így van.
A két legfontosabb emberke az életemből, már az itteniből, meg kb. kerül vagyis, nem törekszik arra még említés szintjén sem, hogy na találkozzunk legalább egyszer az életben...
Balázs közölte, hogy sok vagyok néha... Jelzem: hetente egyszer beszélünk vagy 2szer, és nagyritkán kezdem én a beszélgetést...
Zoli meg offolta a gépet, merthogy utálja, hogy azzal dolgozik, de a fürdővízzel kiöntötte a gyereket is, azaz engem. És beleestem a szokásos betegségembe: belészerettem. Így, hogy nem beszélünk, nem kérdez, meg semmi,csak, ha én keresem, így sem veszítek az érzésből... Elkeseredem, meg minden, de az érzés stagnál...

Mellette már túl vagyok x randin, beszélgetésen, bulin, de mind csak pótlék... :S

Minden ilyen szarságra tegnap tettem fel a pontot, kib* pontot:

Itt van nálam Eszter, és hát péntek, menjünk bulizni.. de mondtam menjünk el a kedvenc kocsmámba előtte... Igaziból, ezt az egyet ismerem, tehát sok választás nincs :D
ezt is azért, mert Balázs csinálta a honlapját és mutatta... Hát őőő, odaérünk és megláttam Balázst, mondom ide nem kéne bemenni, de erre már Eszter bennvolt, ennyire laposkúszni meg hátalni szerintem még soha... Fél órán keresztül ilyen milli mia reklám érzésem volt, mert felette és szembeültünk vele, de konkrétan ez volt az első alkalom, hogy láttam a srácot élőben... mint később kiderült, ő nem vett észre... Hihetetlenül hasonlítotok vele, mellesleg...

Aztán parti, aztán haza...
Szombaton nagyon jó volt: csavargás a városban, és beépülök egy egyesületbe, ahol tegnap gyerekeztem sokaaat :) Egyébként nem is annyira a társkeresős téma. ami izgat, hanem a család kérdése...
Akkor este felvittem Esztert a Békás tóhoz, annyira jó heeely :) Aztán kocsma, aztán hazajött. Én meg maradtam Matyival, aki az itteni legjobb barátom... és pont tegnapra jutott az, hogy ittunk és már 3szor elmondtam neki, hogy nem sérteném meg a kapcsolatunkat azzal, hogy randizunk, de azért bepróbálkozott. Finoman, megint elmondtam, hogy nem... De sikerült kicseszett sokat inni, (majd egy éve nem iszom...) aztán elmentünk egy helyre partizni, aztán átmentünk egy másik helyre, ahol betalált egy marokkói proginfós srác, francia-német-angol társalgás, iszonyat spagetti keverve... még egy sör, smárolás(hú de borzalmasan csókolnak errefelé az emberek...) matyi mondja, hogy ellép, kissé sértve, a megmaradt emlékeim szerint... zene expresszós rémlik...

--
Réka

 ,,We were given 2 hands to hold. 2 legs to walk. 2 eyes to see & 2 ears to listen. But why only 1 heart? Because the other 1 was given to someone else - we just have to find it."