Miskolc, avagy mi is az a communio? 1. nap

Így, hogy egy éjszakát már aludtam az előbbi két bejegyzésre, megkapta Miskolc a végleges jelzőjét, vagyis inkább a tavaszi találkozó. Stílszerűen, mivel most beszámolót kell írjak, a blogstílust kissé mellőzöm a félreértések, és minden ebből fakadó kombináció elkerülése végett.

Communio: latin szó, egységet, közösséget jelent. Nagyon ezt vártam a találkozótól. Itt, Veszprémben is megéltem ezt, bár itt kevesebb idő volt tavaly erre...

Vagy egy éve készültem a Kárpát-medencei Református Egyetemi Gyülekezetek Tavaszi Találkozójára. A szokásos, már-elment-egy-év-kört lefutottam fejben. Ki fog emlékezni rám? Kire fogok én emlékezni? Milyen lesz, hogy én vagyok csak Veszprémből, és én is "katólikus"...?

Jó, igen, valakivel évközben is sokat beszéltem. Nekem fontos, hogy tudjam, hogy mindenkivel minden oké.

Hornyák Máté úr várt Miskolcon, aminek örültem. Nem vagyok egy bátortalan valami, de köszönöm, Miskolctól és Debrecentől sokkal jobban féltem, mint tavaly Párizstól, pedig ott sem jártam és a franciát erősen töröm. Máté becipelte a csomagom, illetve asszisztenciát nyújtott. Első voltam, az elsők között. :) Pakolászás volt, és rékai hevességgel első kérdésem, hogy mit segíthetek... :P

Elfoglaltam a szobát és vártam a többieket, meg ismerkedtem a helyiekkel. Nagyon tetszett Bogi határozott kedvessége, az irányítást illetően, nagyon jó vezető volt. :) Egy órát sétálgattam a szobában, meg a kápolnában, bocs, imateremben, aztán go to mess... Tudom, szégyelljem magam, amiért vacsiról meglógok egy mise kedvéért... Cöh! (nem megy eltérni a blogstílustól, mégsem :S)

 Így volt nagyon kerek. Az atya épp arról beszélt, hogy a nagyböjtben lesz egységgé az egység; és bár, kétlem, hogy az atya és a lelkész úr összebeszéltek volna, de a mise prédikációjának folytatásaként, épp az egész és az egység viszonyáról beszélt stand-up comedy stílusban :) ami valljuk be, menő... 

A kiinduló hypotézis kapcsán: Ép testben ép lélek? előkerült Örkény egy novellája is:
A novella

Kérlek, elmélkedjetek róla!

Majd csoportjátékokat játszottunk a tornateremben, és ismerkedtünk egymással. Ez nagyon vicces volt, mert 15-20emberre tervezett feladatokat oldottunk 70en :)
Kedvencem a festményből szobrot volt, meg a Keress egy embert, aki... Na, sosem felejtem el, hogy én a 13-asra voltam példa, ...aki katolikus (összesen 3an voltunk), tehát az emberek legalább 33%-ának én voltam a lapján erre a kérdésre a válasz :P

Én utána, Szikszai úrral és feleségével töltöttem az estét, majd átvonultunk a konyhából az imateremben, ahogy a dicsőítőcsoporttal énekeltünk, meg beszélgettünk a végén már csak hárman, P. Danival és H. Tamással. Hajnal 3-kor végetért a nap.