egy el nem küldött mail...

Szia!


Hát most jön az, hogy e-mailezzünk :) Már csak azért is, hogy legyen kontrollom, mert igencsak repül alólam a szőnyeg, azt hiszem... És legalább gyakorolhatod azon részét a hivatásodnak, ami a legtöbb energiát és türelmet igényli.

A héten kábé annyi minden történt velem, mint előtte a 24évben.. Annyira rákattantam erre a társkeresős témára, hogy lassan szétalázom magam, és olyanokra pazalok időt, energiát, akiknek nem én kellek, hanem egy élmény.. Fura belátni ezt, de így van.
A két legfontosabb emberke az életemből, már az itteniből, meg kb. kerül vagyis, nem törekszik arra még említés szintjén sem, hogy na találkozzunk legalább egyszer az életben...
Balázs közölte, hogy sok vagyok néha... Jelzem: hetente egyszer beszélünk vagy 2szer, és nagyritkán kezdem én a beszélgetést...
Zoli meg offolta a gépet, merthogy utálja, hogy azzal dolgozik, de a fürdővízzel kiöntötte a gyereket is, azaz engem. És beleestem a szokásos betegségembe: belészerettem. Így, hogy nem beszélünk, nem kérdez, meg semmi,csak, ha én keresem, így sem veszítek az érzésből... Elkeseredem, meg minden, de az érzés stagnál...

Mellette már túl vagyok x randin, beszélgetésen, bulin, de mind csak pótlék... :S

Minden ilyen szarságra tegnap tettem fel a pontot, kib* pontot:

Itt van nálam Eszter, és hát péntek, menjünk bulizni.. de mondtam menjünk el a kedvenc kocsmámba előtte... Igaziból, ezt az egyet ismerem, tehát sok választás nincs :D
ezt is azért, mert Balázs csinálta a honlapját és mutatta... Hát őőő, odaérünk és megláttam Balázst, mondom ide nem kéne bemenni, de erre már Eszter bennvolt, ennyire laposkúszni meg hátalni szerintem még soha... Fél órán keresztül ilyen milli mia reklám érzésem volt, mert felette és szembeültünk vele, de konkrétan ez volt az első alkalom, hogy láttam a srácot élőben... mint később kiderült, ő nem vett észre... Hihetetlenül hasonlítotok vele, mellesleg...

Aztán parti, aztán haza...
Szombaton nagyon jó volt: csavargás a városban, és beépülök egy egyesületbe, ahol tegnap gyerekeztem sokaaat :) Egyébként nem is annyira a társkeresős téma. ami izgat, hanem a család kérdése...
Akkor este felvittem Esztert a Békás tóhoz, annyira jó heeely :) Aztán kocsma, aztán hazajött. Én meg maradtam Matyival, aki az itteni legjobb barátom... és pont tegnapra jutott az, hogy ittunk és már 3szor elmondtam neki, hogy nem sérteném meg a kapcsolatunkat azzal, hogy randizunk, de azért bepróbálkozott. Finoman, megint elmondtam, hogy nem... De sikerült kicseszett sokat inni, (majd egy éve nem iszom...) aztán elmentünk egy helyre partizni, aztán átmentünk egy másik helyre, ahol betalált egy marokkói proginfós srác, francia-német-angol társalgás, iszonyat spagetti keverve... még egy sör, smárolás(hú de borzalmasan csókolnak errefelé az emberek...) matyi mondja, hogy ellép, kissé sértve, a megmaradt emlékeim szerint... zene expresszós rémlik...

--
Réka

 ,,We were given 2 hands to hold. 2 legs to walk. 2 eyes to see & 2 ears to listen. But why only 1 heart? Because the other 1 was given to someone else - we just have to find it."

Best of RANDI-szövegek

Bóknak hatottak:

-Veled ,,el lehetne adni" az egyházat.
-Tisztellek, amiért ezt a hivatást választottad.
-Te tényleg tudsz programozni! (még mindig nem...)

Apró lehidalásos szösszenetek:

-Majd 2sör között eldöntöm mi legyen velünk.
- Szerintem, amit csinálsz, értelmetlen...
-Ha nem lesz semmi, ami ideköt, akkor továbbállsz?
-Dög vagy.
-Megmutatlak anyukámnak, hogy eldöntse mennyire vagy szép(mindezt frenlishül)
-Ja, bocs, haverral voltam, azért nem jeleztem
folyt.köv.

Első dühből levésett vacsorabeszámoló

Nya, ez most lehet, hogy megmondom frankót hangvételű lesz, bocs érte.. Meg tömény, és sok leszek.
Szabink, az az áldott jó :P bejegyzett egy megfelelően idepasszoló oldalkát: EZT

Lö sztori:
Vannak spontán ötleteim, vagy könnyen engedek ezeknek... Essünk föl chat-re, az olyan funny... Ritka példányokra is lehet akadni, történt ez ma is...Többségében barátságok meg netes friendshipek lesznek belőle, de ez is jó :)

Rájöttem, hogy netes ismerkedést a legjobb minél előbb életre kelteni, értsd: találkozni élőben :) Hamar kiderülnek dolgok, és időt spórolsz, meg az ujjadon megmarad pár hámréteg. :D
Mai nap is ez volt, munka után beszélgessünk. Jófej srác, okos, vallja a kapcsolathoz általam vélt-szükséges triót(szellemi-érzelmi-testi[nem abban az értelemben testi, hanem külső]. Rájön, hogy nem a futószalagról lejött termék vagyok. {Hihetetlen, hogy 2óra alatt levág rólam mindent :O}
Legyen! ráérek ma, találkozzunk... Vacsizni hív-örömujjongás. Férfival van dolgom :)

Találkozás! Szerintem, az első mozdulat-puszi/+kézfogás nagyon fontos... Ő letűzte, hogy randira hív, én ezzel már óvatos duhaj vagyok, találkozás szót használom. :D
Kezet fogott, csak. Hááát, kedves Öcsém, barát max.
És ekkor jön, ami miatt Sz.Sz. Úr említést nyert nálam.
Erős testillat, de nem a párolgó parfüm és testillat, hanem arcbacsapós jaaajjjsáááág... Faarccal bírok bármit tűrni, a gondolataim csak max a tekintetemben ülnek ki rám... Szenzorok kikapcs, mert ez így húzós lesz...
Étteremválasztás(Debrecen Főterén... uhh...melyik az, ahova nem, könnyebb lenne megmondani...) Sablonválaszom: Alig pár hete lakom itt, válassz Te, csak újat tudsz mutatni :) (mondott pár alternatívát, de mivel hívott, így nem voltam hajlandó illendőség miatt sem kapásból az IKON-t mondani XD Joie de vivre, annyira jó szlogen :))
Mondom, megvan a varázsa a velős pirítós kocsmázásnak(Ádám hiányzol!!! :( ) de minden másnak is...

Jó, katekéta vagy, tuti a kocsma áll legmesszebb tőled, menjünk oda /úhh, embeeerrr, tévedsz.../ Megjegyzem neki, hogy haverokkal oké, hogy kocsma, de találkozgatni nem igazááán ott szoktam... Hála Istennek, a kocsma megadta a gazdasági versenyben magát, úgyhogy nem jött össze :P

Tündi-bündi olaszos-vegyes étterem (Pizza Via-ajánlom). Szeretek bújni, kis sarki asztal, belátom az éttermet. That's okay!  És most jön a lényeg, amiért külön faarc-diplomát kérek... Emberkénk: 10centis férfitestfoltos ingben a hónaaljhajlatban, terjeget, iszonyatosan gesztikulál, és a szél is fúúújjj. Mivel a sarokban vagyok, esélytelen bármely menekülési kísérlet. Ez csapda... Önszuggesszió. Pincér jön, hogy mit szeretnénk... Innivaló. Ő Cola Light...(O_o), én nagyarccal sima  Colát kértem(alkati leírás: hááttt nem most sportolt, és anyu főz rá, asszemnemkelltöbb)
Emlékeztet valakire minden mozdulatában és gesztusában...Réka önuralom, önuralom, hajtogatom... Pincérek arca is részvétet érez velem, hogyha ez randi, akkor Férfink buktad... :D
Nem vagyok ennyire pesszimista, de, ha annyi beszélgetési téma van, hogy tanítás-kutatás-megélhetés-vallás-elvek, akkor ott érződik a kapcsolathalálszag, és egy lájtos kocsmázás keret tényleg jobb lett volna így, ennek...

Ami a legeslegdurvább volt, és ezt így soha senkinek, nem és nem: munka után, csattanó maszlagot heves magyarázást igénylő válaszokra sarkallni... Nem tudom, hogy tudjátok-e, de az orr környékén belül vannak azok a receptorok, aminek segítségével az ízeket is érezzük(gyorsteszt: fogd be az orrod és egyél egy falat vajaskenyeret, elviekben nem érzed az ízét)

Ázsiai wokos tésztát rendeltem, mandula-szójaszósz-szezámmag-csirkemell... nem kell ragozni... Döntés előtt álltam... A kaja nyert... És a szél még mindig cirkuláris mozgással ingerli a szaglóhámomat...


Pincér nagyon meglepett... Hozott kanalat és spec tésztavillát nekem... Jééé, itt tudják a frankót! üdítőt kiönti pohárba(erről le kéne szoktatni őket)
Egy évezred telik el mire kész az étel... A téma továbbra is az a pár... 1órát bírtam... Áldom az Urat, mert nagy az Ő jósága! És megteremtette a mosdót... 10percig egyfolytában nevettem... Tré dolog, tudom, de a hasonlóság, a körülmények... Nem bírtam...

Visszaérek, fogpiszkálós részről lemaradtam, gloria in exelsis Deo!
Erre, ahelyett, hogy diszkréten visszadugná a csomagolásába a fogpiszkálót, el kezdi eltörögetni és a fogról leszedett dolgokat lehúzkodni róla a papírra...Egy Simon üvöltés jut eszembe, de ez nem 18as blog... Majd a papíralátétre a fogvájóval négyzeteket rajzol... Keresem benne a felnőttet... Nem megy...
Beszélgetés haldoklik, kérdezek családról-értékekről,tervekről...
Már egy jódarabja támaszkodom a mellettem levő széken, lábam keresztbe az asztal alatt, varázs elillant, már, ha volt... :S

2óra alatt rájövök, hogy na, de télleg nem, végképp nem... Majd short művtöris beszélgetés, építészetről, lealázom akaratomon kívül(barokk és klasszicista stílusjegyek-oda-vissza benyaltam anno)... És irány a busz... egy integetés és jövök haza...Majd e-mailezünk...

Valakivel tényleg csak írásban működhet... Belátom... De találkozás nélkül ez semmiképp nem derülne ki...

DE RANDI ELŐTT TÉNYLEG LEGYEN BENNÜNK ANNYI IGÉNYESSÉG, HOGY EMBERI FORMÁT ÖLTÜNK, SZOLIDAT, DE EMBERIT... A MÁSIK IRÁNTI TISZTELETBŐL LEGALÁBB...!!!

búcsúúúúú

paff, nagyon paff, überpaff... paff-paff... utolsó estém itthon, itthon... Szomorú vagyok, mértékhatározó nincs. ragaszkodnék, mert kényelmes, meg könnyű, meg ilyenek, de se értelme, se semmi odakötődni, ahol 24év alatt sem sikerült gyökeret verni... Délután eszembe jutott a republic-os rózsák vére... aztán ockeghem deo gratias -a jött mailben.. aztán emmausz, most emmauszi leszek, meg jónás.. meg csak úgy minden... és semmi... és ajándék, aki vár...

nyomás a szívemen

sosenem gondoltam volna, nem, télleg sosenem, hogy ide írok, de már nem igazán van, akivel ezt ledumáljam... Kénytelen vagyok magammal...
Ma eljutottam a lelki gödör aljának a föld magmájához legközelebb eső pontjára... Pakoltam hevesen a 2autóval hazacuccolt pakkjaim... Tegnap a felét kivégeztem, a szokványos szarságokkal, ruha, ruha, edény... bla-bla..
át a mamához, mama mindig mérföldkő... na ja, ott jött a zuhany, kőomlás meg ilyesmi.. magamon röhögtem, meg emlékeztem a gyerekeimre, exekre, stb... nevettem, sírtam, aztán megtaláltam a jegygyűrűt, összezuhantam. Nem, nem azért, hogy ez így szarul csináltuk állapot lenne, csak azért mégis... Elhatározni, hogy valakivel leéled az életet, nem volt kis tett, mondat, "igen"... Most, hogy kidobtam valamely fiók vagy tudomisén valami helyre anyu által, a többi ganét, meg lelki horgonyt elengedve készenállok "ÚJ, ÉLŐ VÍZ" lenni, csak ő kell... Bocs, Ők kellenek.
És mindkettőjükhöz hosszú út vezet, de mindkettőjük az ÉLET nevű kapuban vár. én még csak az úton sem vagyok, hol kezdődik? Remélem, hogy az egyikőjük elém jön és, ahogy szokott elvezet, és könyörületesen tekint rám. rám, méltatlan és gyenge szolgájára, vagy elküldi a másik Őt... Ugye, remélni szabad? Mert én nagyon szeretek, és szeretlek Titeket...
Hordozd Ő Őt is a kezedben és szívedbe írva, kérlek, és óvd meg, ha én még nem is tudom, Nélküled mondjuk sosem fogom... De eljön az idő és hely és pillanat, amikor már mindenki egy helyen lesz, és átlépünk és nem fordulunk vissza, csak haladunk együtt hárman az ÉLETben... Ha Ti is úgy akarjátok...

Leülök és csendben szemlélődöm és imádkozom és sírok... Most ennek van az ideje.

Trackback

Köszönöm Istenem, hogy a becsapkodott ajtókat is kivagdosod!!!!

Gondolatok a szobámban

Vörösmarty és Laura

Ady és Léda 21szd.